Manó (alias Szűcs Gábor)

2026., október 7.

← →

A múlt héten miközben Andris vártam az uszoda öltözőjének bejáratában, rám köszönt egy - hirtelen számomra felismerhetetlen - ember, hogy: Helló, nem is mersz meg!?

És akkor persze a hang alapján már rögtön könnyebb volt kitalálni, hogy ki is lehet az a kinézetre fel nem ismerhető nagy darab ember.

Mit kell Manóról vagy mit lehet róla tudni? A fő történet, ugye ő volt az a srác, akkori jó barát, padtárs, meg minden, aki általános iskolában meglökte a fejemet a napköziben és ahogy így meglökte a fejemet bevertem a fogamat a WC mosdókagylójába és így letört 1 kis darab háromszög az egyik szemfogamról. És így ezzel kellett innentől a tinédzser koromat végigtolni.

A köszönés után és egy rövid “értetlenkedés” után megmondta a Facebook elérhetőségét – én nem is értem hogy miért kell valakiknek valami hülye alias nevet kitalálni magának és miért nem lehet a rendes családi + keresztnevet használni a Facebookon? nem ő az első ilyen –, hogy majd ott egyeztessünk és találkozzunk valamikor. Vasárnap meg is történt a kapcsolatfelvétel és az egyeztetés, hogy mivel az “értetlenkedés” említette, hogy minden nap jár az usziba és ott, ha én is csatlakozom, akkor tudnánk beszélgetni, de közben én úgy döntöttem, hogy mivel én úgyis megyek az Andrissal hétfőn és szerdán úszásra, de nem akarok arra a rövid időre bemenni áztatni maga, akkor az lesz a legegyszerűbb, hogy majd ott beszélünk büfében vagy kint az uszoda előtt. Gyönyörű idő volt délutánonként. A hétfőt hétfőn lemondta, más dolga a lett, így maradtunk a szerdában, de így utólag találka nem jött össze, mert nem jött ki a büféhez.

Érdekes lett volna ez a találka, kicsit gondolkodtam is rajta, hogy kell-e ez igazándiból most nekem, de mivel nem tudtam a pontos okát, hogy miért lépett le anno korán a szakközepe után Kanadába és egy közös fénykép miatt ide a noteszbe végülis már megugrottam volna.

Egyelőre ezzel várni kell még!