Csütörtök

2024., október 24.

---

Ma pedig már azon gondolkodom megint, hogy hogyan is jutottunk el ide, erre a pontra? Közben pedig Karl Ove Knausgård: Az öröklét farkasai című könyvét próbálom olvasni kis szabadidő szeletekben naponta, ahogy tudom és.

Milyen érdekes módon is véget lehet vetni egy mondatnak és közben újra előkerült a Cannons együttes egyik slágerszerzeménye:

Érzem azt, hogy milyen nehéz annyi betüt ide írni, hogy az szépen kitöltse az oldalt és ez ugyanannyira zavar, mint az oldal megjelenő képe, ha valami szemre nincs a helyén.

Mindentől függetlenül érdekes képek kerültek fel a haldokló vice.com-ra.

Visszatérve a Knausgård könyvre: “Mama mesélte, egyszer milyen pánikba esett ötvenvalahány éves korában, amikor hirtelen rádöbbent, hogy az ideje véges, hogy nem fog beleférni az életében minden, amit meg akart tanulni vagy el akarta olvasni. Sokszor megkérdeztem tőle, mire akarja használni a mérhetetlen tudását. Ha meghalsz minden tudásod elenyészik!”