2024., január 10.
Cöliákia utóélet.
Ma volt András első éves kontrollja, ami egy vérvételből áll.
Háromnegyed óra kínlódás után jutottunk be és én már azt hittem, hogy túlvagyunk a nehezén (a váróban egy jól szituált cigány nagymamával küzdöttünk a pár hónapos és a 18 hónapos unokájával + Andrissal), de még akkor jött csak elő, amikor már bent voltunk, hogy pár napos az asszisztens a rendelőben és nem tudta megírni a vérvételhez szükséges papírokat a számítógépen, amivel továbbjutottunk volna a következő állomásra.
Újabb negyed óra kínszenvedés, vajódás, császármetszés, telefonos segítség után végre behívott az asszisztens valakit aki segített beírni a kódokat és már mehettünk is át a vérvételre, ahol már egészen flottul mentek a dolgok. Leszámítva az ajándékok, plüssállatok tukmálását és perszer Andriska sírását (ami talán még érthető is volt), már simán mentek a dolgok.
Végül még felszedtük a maradék papírokat a kezelésről és mhehettünk a dolgunkra.
Nincs kép ehhez.